nah igazából most néztem a bejegyzéseimet. Vagyis nem elolvastam őket hanem  a szerkeztésnél , mindegy aki akarja az meg tudja érteni, szóval az az érdekes, hogy a háromnegyede nincs közzé téve. Nem olvastam bele egyikbe se,de emlékszem néhányra.

Asszem túl gyáva vagyok. Akár hányszor próbálok elmondani valamit nem sikerül, de  pedig szeretném . Annyi minden van, de olyan furcsa  áhh nem és nem csak magam miatt. Mi van ha újra megismétlődik ? már így is   ' and nobody wants to die in Van Nays ... ' and  everybody wants to die around me ...   milyen furcsa fintora ez a sorsnak, te nem teheted meg ,de mindenki azt akarja körülötted és csak kétségbeesetten kapkodhatsz hogy megfogj minden kezett mielőtt a hozzájuk tartozó test a mélybe zuhanna, de el kell engedned olykor a kezeket ,hogy a többit is megfoghatsd. Néha sikerül felhúznod őket, de biztos te voltál ? ilyen fel merül a kérdés. Szóval gáz . Asszem ha nem fogadtam volna meg már rég máshol volnék, jobb lenne mindenkinek. Furcsán hangzik és aki ovassa az rögtön jön ,most miért meg dehogy lenne jobb meg bla bla bla,de igen be kell vallani . Salynos többet ártok mint adnék.

Azt hiszem enniy idő után jogosan hihetem azt hogy mindenkit akit egy kicsit is szeretek én teszek tönre. A halálok ... a  sötét gondolatok. Most komolyan minden ember ilyen ? ,de miért ?  Vagy akkor az én hibám ? De lehet hogy ez túl egoista kijelentés ? Semmit nem értek...

Bárcsak elmondhatnám valakinek, és tudom, hogy ez van akinek fáj ,mert lenne kinek elmondani, de mérlegelni kell . És következő mondataimmal  még többet fogok ártani a körülöttem lévőknek és magamnak is. El akarom mondani valakinek ,szeretném ha lenne valaki akinek elmondhatám minden bajom, és lehet lenne olyan aki meghallgatna , efelől nincs kétségem, de akkor is fel kell mérni, hogy képes -e rá ,hogy a személyemet ezek után hordozza ?  Sajnos azt mondom nem hinném ...

Az emberek mind sérütek, és csak a testük tartja a lelket. Annyi megpróbáltatás amit az élet hoz. Igen mindenkinek vannak sötét titkai . De miért ? Mert félünk hogyha kiderül mi történik ? Én azt hiszem igen. Gyáva vagyok  és nem akarom, hogy sajnáljanak ami a multban történt, nem kérek belőle ! Másnak is éppen annyi baja van mint nekem , akkor mirét pont engem kéne sajnálni, ez így nem jó. Va negyáltalán megoldás? Van gyáltalán igazi kérdés ? 

Azt gondolom nincs . Az összes kérdés , az összes problémát magaunknak szüljük.  Régen semmi gond nem volt , suli szar volt az emberek is , műr akkor gyülöltem az életet meg  magamat, de valamiért mégis ... mégis  nyugodt volt az éáletem. Érzelmi téren mindenképp üres, de ezáltal nyugodt. Ott volt az idegeskedés , a fájdalom, az üresség és barátaik ,de semmi más. Vágytam rá igen vágytam rá ,hogyha legközelebb problémám van akkor az tényleg érjen valamit. Szerettem volna megsértődni valakire ,mert valami olyat csinálta amit nem kellett volna, szerettem volna veszekedni valakivel azon ,hogy hiányzik ,vagy azon, hogy szeretem, de ezek olyan dolgok amiket érzelmek nélkül nem kaphat meg az ember. Így inkább elindultam az úton ... hiba volt. lehet jobb lett volna maradni az ürességnél a fájdalomnál a dolgoknál amit nem mondasz ki de ott van és megölnek belülről . Miért is ? egyrészt mert akkor már nem lennék itt. Másrészt mert akkor megkíméltem volna magam annyi bajtól. Nem kell barátkozni, nincs probléma a barátokkal.  Ilyen egyszerű. vagyis nem ez csak magam hitegetése, de nem akarom ,hogy áhh mindegy nem is tudom mit nem akarok hogy ....

Ha már kinyitottad a szíved,  akkor bele kell kalkulálnod, hogy a barátok közel fognak állni hozzá, nagyon hözel és bizony mint a közhelyek és a mondások is tartják ők tudnak a legjobban bántani. Őszintén nagyon sok dolog miattuk van , sok dolog amit nem mondtam el ami még mindig fáj valahol belül ,de csak azt érzem, hogy nyom és veszít szét egyre jobban , és miylen érdekes, hoyg azzal hogy elvesztesz valakit az üresség még nagyobb helyet foglal . Ez emlékek között kitölt minden rést és onnan fezsít szét. De azt hiszem most és úgy általában talán az fáj a legjobban ,hogy bármenniyre is szeretnék segíteni nem tudok, és el kéne fogadnom ,de képtelen vagyok, elvégre azért vannak a barátok ,de igazából ha belegondolok , nekem nem igazán voltak barátaim olyan igazi barátaim és így nem tudom ,hogy mit kéne tennem ,mint tehetnék ,hogy jobban legyen. Annyi éven keresztül tudtam segíteni mindenkinek akinek gondja volt. Annyi mindenen túl jutottam  és mégis mostanábba blokkolok, miért nem tudok segíteni , máskor mindig ment. Talán , mert nme is akarják hogy segíts . Lehet ,de mégis úgy szeretnék, a világon mindent megadnák azért csak ,hogy azok akiket szeretek és inkább azok is akiket nem ,de gondtalanul és boldogan élhessenek, ne legyen bajuk. Annyi éjszakán mondtam hogy elviselek bármit csak nekik ne legyen több fájdalmuk .  De sajnos ez nem egy ilyen  vétel. Fáj látni "szenvedni" őket .

Gyakran mondják az emberek ,hogy semmi. De bizhatunk bennük ? sajnos csak magamból tudok kiindulni ... Nem szeretnék hazudni nekik ,de nem is akarom terhelni őket , most akkor mit kéne tennem ? bonyolult . Nehéz elhinni mikor ezt mondják . Nincs semmi baj , jól vagyok , a szem , a hang , a személyed nem hazudnik . Van akik képes rá ,de az emberek nagy része nem , ahoz hogy képes legyen rá valaki. Minden mozdulat ,minden mondat a tagadás az elfogadás minden elárul ,ha kinyitod a szemed. És lehet hogy azt gondolják, hogy te hülye vagy és nem fogod észrevenni ,de ha kinyitod a szemet látod, ha nem szólsz , ha nem mondod  , attól még képes vagy látni ...

És akkor  kérdezzünk . Mi  a baj velem ?  semmi :]

Nem tudom ,  lehet nem is jobb elmondani. Mi bánt ? értelmetlen kérdés , úgyis elmúlik. De ez mind hazugság . De mit tehetünk. Mindenkivel akivel akárcsak egy pillanatra is találkozunk, attól a pillanattól kezdve felelősséggel tartozunk felé.Aztán jön a kérdés aztán oszt mé ? Én nem akarok mindent megmagyarázni . Csak! Gondolkodj el rajta aztán talán rájössz.

Nah most akkor ezek tudatában kérdezem, hogy mondjam el ,hogy mi bánt ? Mikor másnak ugyanúgy vannak probléáim  és valószínű éppen elég nek iazokkal szembenéznie ? Ha igen akkor elmondom kedves barátom ,hogy te bizony tuti nem foglalkozol a gondjaiddal, besöpröd a szőnyegalá és kész ott van érlelődik. Csak tudod a komposzt nem mindig hasznos... mondhatnám, hogy  hidj nekem , tapasztalat, de minek úgysem foglalkoznál vele... :] szóval értelmetlen .

Mégis azt mondom . ma nagyon jól esett ott felküdni az ölébe , fogva a kezét...  jól esett mert úgy éreztem hogy tartozok valahova ,hogy nem vagyok egyedül, hogy így javulhatnak a dolgok. Megnyugtató érzés volt ,de  felkavaró is egyben.Bennem volt az is hogy most rám vigyzának és közben az örzőmnek is ezernyi gondja van , de akkor úgy éreztem ez a pár perc ez csak nem gond , ennyit megengedhetek, elvégre marátok vagyunk nem ? :]  nem kell hogy mindig erősnek lássanak ,de jobban szeretném, ha inkább nyugodt szívvel tudnának hozzám fordulni, hogy tudják elmondhatják, mert nekem nam baj. Mert tényleg nem . bevallom ott feküdve , a kezét szorongatva , ahogy ezernyi érzés elfogott, az hogy nem kell erősnek lennem ,hogy vigyáznak rám  hát... őszintén majdnem elsírtam magam ...  de mégis jó érzés volt  bármennyire is nyomaszott amit  legszívesebben kikiabálnék :]

Szóval köszönöm, és nem csak neki .

nem szabad megfeletkezni másról sem , aki szintén ott áll melettem, aki elvisel és kibírja a nyűgjeimet.  mert nekem az is nagyon sokat számít , szóval oda is köszönettel tartozom :]

Hát azt hiszem ennyi voltam mára ,hossszú kihagyás után :]

Tudod mi a vicces ? Hogy ha ezt bárki is elolvasta azt befojásoltam ... :]

C.U. Guyz next time !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.