Miért mindig akkor amikor már kezdem elhinni hogy midnen rendbejön ? miért akkor lesz mindig minden a legnehezebb ? Miért kell folytan valahogy megszívnom? Ha ez a szarság igaz akkor előzőéletemben minimum sorozatgyilkosnak kelett lennem ... Elegm van , nem akarom tovább ,sose változik semmi, mindig ugyan ott lyukadok ki, utálom ezt az egészet ...

Bármit csinálok szar ...

Teljesen le vagyok csúszva ... azt hiszem ,nem tudom .... én már nem tudok semmit én csak szeretnék hazamenni ... értied haza  HAZA !!! Nem akarom  nem akarom , haza akarok menni ... valahová ahol tudom ,hoyg szeretnek, mindig örülnek nekem .

Most pl így tudnám elképzelni:

Fölöltözök ,nem kell semmi .... csak fölöltözök nme viszek semmit csak fölöltözök ... elindulkok, kint hideg van , fázom, sál sapka kesztyű meg az a jó meleg pulcsi amit ma kapram kölcsön ... jaj az miylen jó is ,de mindegy ... Elindulok, kint esik vagy hull a jó, de akár így is jó nekem, hoyg nagy a köd , sétálok, még haza nem jutok. A ház ablakait látom, hogy világítanak. Kedves ház ,szinpatikus . Belépek az ajtón a villanyég , bent meleg van és azok akik szeretnek vannak ott.  A családom, az én nagy családom ... Kakót isznak, a kandallóba be van fűtve. Odajönnek hozzám ,hol voltam ilyne sokáig már hiányoltak... adnak egy bögre kakaót nekem is  leülök a kanapére valaki mellé... Jó  ahangulat ... mindenki nevet , mindenki boldog ... üdvözöljük az "ifjú párt " poénkodnak velük, aztán midnneki jót nevet idnenen ...

ha meg ez nem is akkor inkább egy reálisabb dolgo :

Megyek haza  az egyik híd alá vagy valahová. Már messzebbről látom, hogy tüzetraktak a többiek. Odaérek, öülnek neke, ketten mutatják van még hely köztük a takaróval. Leülök közéjük a falnakdölve. Összebújunk hogy meglegedjünk. Valaki elővesz egy tábla csokit, hoyg ezt ma szerezte. nem nagy szám ,csak egy tábla csoki, fölbontja és közösen megesszük, nem jut senkinek se sok, a csoki sem sok, mi is sokan vagyunk . Nevetünk és tudjuk hogy szertjük a másikat és ilyenekor még a nyomor sem tűnik föl ...

De mindegy ... minden mindegy.. odáig úgysem jutok... jó finom, kellemes képzetet építek magamnak apró fehér tárgyakból, és ha megszomjazom iszom egy apró barna üvegből... és ha egyedül érzem majd magam, szólok egy jó barátomnak .... ő midnig tudta ... most is fogja .... még egyszer ... utoljára ... így már elég lesz , és teljes a boldogság

Hay Guyz !

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.